Néhány hete úgy tűnt, trónja megingott, ma reggel azonban Hoffmann Rózsa ismét nyilatkozott a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Kifordult a számból a kalács és az orromba ment a tea.

Rendíthetetlen erkölcsű nevelőnk elmondta, nem tűrhetjük tovább, hogy a hallgatók nyakló nélkül vizsgázgassanak az adófizetők pénzén. Ezért a tárgyanként négy alkalomban maximált vizsgaalkalom tervétől nem állnak el. Hulljon a férgese. Indoklásként olyan birtokukba jutott nem nyilvános adatokat hozott fel (nehogy valaki utánanézhessen azok valóságtartalmának), melyek szerint a megengedhetetlenül hanyag diáksereg 40%-a vizsgázik ennél többször egy tárgyból. Szerinte ez nem azt mutatja, hogy vannak ún. szórótárgyak, amik nagyon nehezek, hanem azt, hogy az egyetemisták felelőtlenek és felkészületlenül mennek el a vizsgára. A birtokába jutott nem nyilvános adatokban bizonyára részletesebb statisztika volt azokról a hallgatókról, akik tanulás nélkül mentek vizsgázni és hanyag, nemtörődöm, a felelősségérzetet hírből sem ismerő magatartásukkal maguk csikarták ki bukást. A 40%-nak bizonyára a zöme ilyen.

Sőt, továbbmegyek. Azt is mondta, hogy nem az erős egyetemek sajátja az ilyen hibás gyakorlat. Tehát, ha nem az erőseké, akkor a nem-erőseké, avagy gyengéké, csak hogy megfejtsük a politikus kódot. Lefordítva: a gagyi, tinglitangli, gyorstalpaló felsőoktatási intézmények sajátja a sokszorvizsgázgatós technika. Ezt is bizonyára a titkos adatokból szűrhette le. Kár, hogy mi azokat nem láthatjuk, mert így csak értelmetlen vagdalkozás minden leütött karakter. Így csak sejtés marad az a gondolat, hogy az erős egyetemeken is előfordul ilyesmi, sőt meggondolva a dolgot, ott fordul elő csak igazán, mert a gyenge egyetemeknek miféle érdekük fűződhet a hallgatók sorozatos buktatásához? Aki buktat, az a színvonal megtartása végett teszi. Ami meg nem erős intézmény az azért nem erős, mert nincs színvonal.

Sajnos a riporter a jól bevált alákérdezéses technikát alkalmazta, így semmilyen kényes pontra nem kérdezett rá, a válaszokat pedig  elfogadta, mint isteni kinyilatkoztatást. Nem tudtuk meg például, hogy mit szólnak a koncepciócsinálók, a HÖOK fenyegetőzéséhez, miszerint ha a javaslataikat nem építik be a tervezetbe, akkor tavasszal az utcára vonulnak.

Nem tudtuk meg azt sem, hogy a négy vizsgalehetőség kimerítése után valóban nem nyerhet-e felvételt a diák más intézmény azonos szakára. Nem kaptunk érdemi választ az egyetlen érdekes kérdésre, ami felmerült: van-e valami tervük a vizsgaturizmus felerősödésének kezelésére. Hogy mi az a vizsgaturizmus? Ha egy adott felsőoktatási intézményben egy adott tárgyat nagyon nehéz elvégezni, akkor a cseles hallgatók vendéghallgatói jogviszonyt létesítenek egy másik intézmény azonos szakán és ott végzik el a tárgyat, melyet a sikeres vizsga után eredeti képzésükre befogadtatnak. Ez a tendencia, bár nem számottevően, de most is jelen van, s a vizsgaalkalmak számának maximálása következtében jelentősen megemelkedik majd.

Mivel az érettségi követelményeket és feltételeket két évre előre kell szabályozni, ezért az érettségi rendszert csak három éves átfutással lehet megváltoztatni. Három területen kívánnak a jelenlegihez képest jelentős változásokat eszközölni. Erősíteni akarják a reáloldalt: kötelező lesz egy természettudományos tárgyból érettségit tenni. Két emelt szintű vizsga kell majd a felvételihez és végül kötelező lesz önkéntes munkát végezni az érettségi előtt. Értitek. Kötelező önkéntes munka –ezzel lehet irodalomórán az oximoront tanítani. Mellesleg ez még akár jó is lehet.

A héten nyilvánosságra kerül a dokumentum, amely kijelöli a megoldás útjait. Addig rágódjunk a hallottakon.

- ijv-