Na, figyeljetek. A felsőoktatásban kreditrendszer van. Ez azt jelenti, hogy egy adott képzésen csak akkor szerezhet valaki diplomát, ha összegyűjtött annyi kreditet, amennyi az adott képzéshez rendelt képzési követelményben írva vagyon. Vágjátok? Azon felvételizők és szüleik számára, akik még nem vágják mi az a kreditrendszer, alant elmagyarázzuk. Most figyeljetek!
Van egy 5 kredites tárgyad, amely a fentiek ismeretében 150 befektetett munkaórát követel tőled a félév folyamán. Ez nem kevés. Heti egy másfél órás előadás van belőle, ami félévente kb. 15 alkalmat jelent. Megszorozzuk a 90 percet a 15 héttel és megkapjuk, hogy 1350 percet, azaz 22,5 órát radírozol le a 150-ből az előadás látogatásával. Hetente kétszer van 45 perc kiscsoportos óra is (szeminárium, gyakorlat, labor stb.), ez megint 22,5 óra a félév során. Még külön nem is tanultál és máris megvan 45 óra. Két zéhát kell írni a tárgyból és egy házi feladatot beadni. Az ezekre való felkészülés hosszú éjszakákat és kockára ült feneket jelent, de letelt újabb 50 óra. A végén pedig jön a vizsga, amire kiadnak vagy 30 tételt, amelyeknek van A, B és akár C részük is. Ebbe is belefeccölsz 50 órát és megdöntöd a nemalvás világcsúcsát, de átmész a vizsgán. Ha átmentél, akár kettessel is, akkor megvan a kredit! Juppi!! Persze lehet hazárdírozni, kockáztatni, de az a helyzet, hogy minél kevesebb órát fordítasz a tárgyra, annál valószínűbb, hogy megbuksz.
Az átlagos haladási ütem 30 kredit félévente. Egy átlagos alapképzés 6-8 féléves, így a képzés hosszától függően 180-240 kreditet kell megszerezni a diplomához. Az egyetemi szintű, ún. „egységes, osztatlan képzések” –mint például az orvos, gyógyszerész, jogász, építész stb. 10-12 félévig tartanak, azaz 300-360 kreditet kell összehordani. Egy átlagos hallgató tehát, aki követni tudja a haladási ütemet, félévente 900 órát tölt tanulással. Egy félév 5 hónapig tart, így, ha kiszámoljuk, hogy havonta mennyi időt kell tanulással töltenünk, megkapjuk, hogy ha hétvégén pihenünk, akkor minden hétköznap 8 órát kell erre áldoznunk. Egy hallgatónak tehát az iskola a munkahelye, ahol akkor lesz eredményes, ha napi 8 órában órát látogat, hozzátanul, olvas. Ez borzasztóan hangozhat, de attól még így van. Ezek után nyilván senkit nem lep meg, hogy elég magas a csúszók aránya, akik egy, vagy több félévvel később fejezik be a tanulmányaikat, mint azt kezdetben gondolták. A csúszásnak persze sok más oka is lehet, mint a befektetett munkaórák csekély száma, de erről majd egy másik alkalommal értekezünk.
Visszatérve a tárgy kreditértéke és a tárgy nehézsége közötti viszonyra: a kreditszám a teljesítéshez szükséges befektetett munkaórát mutatja, nem a nehézséget. Egy tárgy lehet könnyű, ha például megcsináljuk azt a három beadandót, amit kérnek. Ahhoz pedig mondjuk csak anyagot kell gyűjteni, vagy gondolkodni és fogalmazni. Nincs belőle vizsga, rendes a tanár, érdekes a tárgy. Sok ez három kreditért? Nem. De ott van az a másik, ami ugyan csak két kredit, de minden órán ott kell lenni, az oktató fásult és cinikus és jól megbuktat mindenkit, ha egy bizonyítást nem tud levezetni a vizsgabeugróban, akkor is, ha az eredmények jók.
Ezek a nüanszok természetesen nem vehetők számításba, mikor kreditrendszerhez hasonló komplex struktúrát állítanak fel, de szükséges tudni róluk, hogy a rendszerről kialakított saját képünk megfelelően árnyalt legyen.
- ismétlő javítóvizsga -