Pótzéhá

Titkos kis előnyök

 Az egyik hazai felsőoktatási intézmény az államilag támogatott mesterképzésre jelentkező hallgatóknak 5 államilag támogatott félévet ígér, függetlenül attól, mennyit használtak el korábban. A felsőoktatási intézmény nevét a cikk nem fogja tartalmazni, kár is keresni. Akit érint, rátalál. Írásunkban inkább arra kívánunk rámutatni, hogy a felsőoktatási törvény sajátos értelmezése milyen kiskapukat nyit ki alkalmazói számára.

Addig mindenki számára világos, hogy az, aki 7 államilag támogatott félév alatt elvégzi az alapképzést, jogosult  további 5 állami félévet mesterképzésre fordítani. Hiszen 7+5 az 12 és éppen ennyit ad az állam (Ftv 55.§(2)).

De mi a helyzet azokkal, akik 8-9-10-11-12 vagy több félév alatt végeztek? Milyen alapon jár nekik is 5 támogatott mesterfélév?

Az adott intézmény szerint a Felsőoktatási törvény 161.§(2) ad erre lehetőséget. Eszerint ugyanis: "(…) Azoknál, akik 2006. január 1-je után felsőoktatásban szerzett oklevéllel vagy bizonyítvánnyal kezdenek újabb felsőfokú tanulmányokat és nem tudják igazolni, hogy tanulmányaikat költségtérítés fizetése mellett folytatták, az 55. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásában - bármely képzési ciklus esetén - azt kell vélelmezni, hogy hét félévet vettek igénybe államilag támogatott képzésként. E vélelemmel szemben a hallgató a beiratkozáskor igazolással élhet."

Ha tehát a hallgató nem igazolja, hogy első diplomáját kölségtérítéses képzésen végezte, úgy kötelesek 7 félévet levonni a rendelkezésre álló 12-ből, így kétségtelenül 5 marad. Ki az aki ezek után igazolás után kapkod?

Nem kell mondani, hogy milyen haszna származhat ebből a hallgatónak. Korábban szerzett egyetemi diplomája mellé szerezhet még egy (sőt, adott esetben két) mesterdiplomát ingyen, jogosult lehet tanulmányi és szociális ösztöndíjra, olcsóbban juthat kollégiumhoz. Milliós tételeket spórolhat meg.

Az intézmény haszna sem kétséges: több hallgató, több normatíva.

A kérdéses paragrafus ilyetén alkalmazása az intézmény jogászai szerint nem törvénybeütköző, hogyan is lehetne az, mikor a törvény szavai szerint járnak el. Mégis, valami furcsa. Miért nem alkalmazza ezt a vélelmezésen alapuló metódust minden felsőoktatási intézmény?

Feltettük a kérdést a Felvi jogászának. Az Oktatási Hivatal nevében dr. Miskolczi-Steurer Annamária ügyvéd, a Princzinger és Társa Ügyvédi Iroda munkatársa válaszolt. (Emlékeztetőül: Princzinger Péter jogász váltotta az alig 4 hónapig regnáló Kerpen Gábort az Oktatási Hivatal igazgatói székében 2011 januárjában.) Mint írja: meglátásunk szerint teljességgel téves az a gyakorlat – amennyiben ilyen létezik -, amely szerint egyes felsőoktatási intézmények arról tájékoztatnak alapképzésen végző hallgatókat, hogy mesterképzésben 5 féléven keresztül folytathatnak államilag támogatott formában tanulmányokat a Felsőoktatási törvény 161.§ (2) bekezdésének értelmében.

Tény, hogy az említett jogszabályi rendelkezés megfogalmazása – a szabályt önmagában tekintve – nem teljesen pontos, ugyanakkor viszont a szabály törvényen belüli elhelyezkedéséből egyértelműen következtetni lehet a jogalkotó szándékára, érthetetlen tehát számunkra az, hogy egyes intézmények miért adhatnak a törvény egyéb rendelkezéseivel (pl. 55. § (2) és 161. § (1) bekezdés) ellentétes tájékoztatást.

Mindenki jól jár, a cehet az állam állja. Talán a következő felsőoktatási törvényben az ehhez hasonló kiskapuk bereteszelése is megtörténik, hogy verejtékes adóforintjaink ne gurulhassanak ki olyan könnyen rajtuk.

A Felvi jogász levelét teljes terjedelmében alant közöljük:

„A Felvi Jogászhoz intézett kérdésére a következő válasz adható:

1.       A felsőoktatásról szóló törvény 161. § (2) bekezdése valóban az alábbiakat rögzíti:

„E törvény hatálybalépése után az, aki igazolja, hogy a felsőoktatási intézményben költségtérítéses képzésben szerzett oklevelet, az 53-55. § alapján jogosult igénybe venni az államilag támogatott hallgatói képzést. Azoknál, akik 2006. január 1-je után felsőoktatásban szerzett oklevéllel vagy bizonyítvánnyal kezdenek újabb felsőfokú tanulmányokat és nem tudják igazolni, hogy tanulmányaikat költségtérítés fizetése mellett folytatták, az 55. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásában - bármely képzési ciklus esetén - azt kell vélelmezni, hogy hét félévet vettek igénybe államilag támogatott képzésként. E vélelemmel szemben a hallgató a beiratkozáskor igazolással élhet.”

2.       Fontos, hogy a jogszabály említett rendelkezése azonban az „Átmeneti rendelkezések” körében került rögzítésre, vagyis annak célja a korábbi és a jelenlegi képzési rendszer közötti egység megteremtése. Más szóval: annak biztosítás, hogy azok a személyek, akik a korábbi képzési rendszerben is folytattak tanulmányokat a felsőoktatásban, az új képzési rendszerre való áttéréssel ne kerüljenek hátrányba.

3.       A jogalkotó az új felsőoktatásról szóló törvény megalkotásával párhuzamosan rendelkezett az igénybe vett államilag támogatott félévek nyilvántartásának rendszeréről is (az már egy további kérdés, hogy e rendszer kialakítása és működésbe lépése némileg csúszott a törvény hatályba lépéséhez képest). Tekintettel azonban arra, hogy a korábbi képzési rendszerben sokáig nem volt maximálva a támogatási idő hossza, s ennek megfelelően egységes nyilvántartás sem létezett az egyes személyek által államilag támogatott képzésben eltöltött idő hosszáról, a jogalkotónak gondoskodnia kellett arról, hogy azok a személyek, akik korábban már részt vettel a felsőoktatásban, e tanulmányaik figyelembe vételével léphessenek csak be újra képzési rendszerbe.

4.       Vagyis: meglátásunk szerint teljességgel téves az a gyakorlat – amennyiben ilyen létezik -, amely szerint egyes felsőoktatási intézmények „arról tájékoztatnak alapképzésen végző hallgatókat, hogy mesterképzésben 5 féléven keresztül folytathatnak államilag támogatott formában tanulmányokat a Felsőoktatási törvény 161.§ (2) bekezdésének értelmében”.

5.       Ezt erősíti meg az is, hogy a felsőoktatási felvételi eljárásban részt vevő jelentkezőknek a jelentkezési lap kitöltésekor büntetőjogi felelősségük tudatában kell kijelenteniük azt, hogy a lapon bejegyzett adatok a valóságnak felelnek meg. Amennyiben a jelentkező nem így tesz, úgy egyrészt ezzel meglátásunk szerint magánokirat-hamisítást követ el, másrészt a jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás akár utólag is visszakövetelhető tőle (sőt, a jogosulatlan igénybevétellel akár a csalás törvényi tényállása is megvalósulhat).

6.       Tény, hogy az Ön által említett jogszabályi rendelkezés megfogalmazása – a szabályt önmagában tekintve – nem teljesen pontos, ugyanakkor viszont a szabály törvényen belüli elhelyezkedéséből egyértelműen következtetni lehet a jogalkotó szándékára, érthetetlen tehát számunkra az, hogy egyes intézmények miért adhatnak a törvény egyéb rendelkezéseivel (pl. 55. § (2) és 161. § (1) bekezdés) ellentétes tájékoztatást.

Az esetre irányadó jogszabályok és jogszabályi rendelkezések:

• A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/F. §
• A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 161. § (1) (2)”