A felsőoktatási rendszer tervezett változásairól
Az a baj az egyetemek bezárásával kapcsolatos új hírrel, hogy túl nagy változás, túl távoli következményekkel. Remélem, modellezték a hatásokat, amelyeket kiválthat. Bár két hete dobta vissza Viktor az előző koncepciót, amiben még nem szerepelt ilyesmi. Két hét alatt el lehet készíteni egy ilyen mérvű hatástanulmányt? Biztosan.
Vezetőink tehát már tudják, milyen hatással jár a felsőoktatás jelentős megváltoztatása. De ezt nem mondják meg nekünk. Ha nem mondják, akkor pedig elképzeljük a hatásokat. Ilyen az emberi természet: keresi a választ.
Mit képzel az egyszeri ember, józan paraszti ésszel?
- Akinek már van diplomája, az örül neki, hogy ő megúszta ezt az egész őrületet. Neki már megvan a felemelkedés esélyét jelentő végzettsége, a mai fiatalok meg nem érdeklik. Lapoz is tovább. Sajnos, pont ide tartoznak a politikusok is. Már mindnek van (remélhetőleg) diplomája, az utca népe meg kit érdekel.
- A mai fiatalok, akik most járnak egyetemre, a fejükhöz kapnak: Úristen, most mi lesz? Megszűnik a sulim? Mi lesz velem? Ez már rám is vonatkozik?
- Akik jövőre, vagy néhány év múlva érettségiznek, még jobban szoronganak, nem beszélve a szüleikről, akik a cechet fizetik. Nyelvvizsga kell a felvételihez? Két emelt szintű érettségi a belépő? Csak a reálképzéseken lesz sok államilag támogatott hely? És a humán beállítottságúakkal mi lesz? Sok az eszkimó, kevés a fóka.
Miről szól mindez a politika számára?
Új ország-szlogenünk az államadósság csökkentése. Az adósság attól csökken, ha törlesztik. Fizetni csak akkor lehet, ha van miből, ehhez tehát forrást kell keríteni. Mivel az állami kiadások csökkenthetők a legegyszerűbben és leggyorsabban, onnan fognak elvonni. A felsőoktatásból kivezetett pénzzel elő is teremtettek egy-két piculát:
- Az államilag támogatott hallgatói létszám 30 ezer főre csökkentése (53 ezerről), minimum a kieső 23 ezer hallgató normatíváját spórolja meg az államnak, jelenti viszont azt, hogy csak fele annyi gyerek jut államilag támogatott felsőoktatáshoz, mint ma.
- A költségtérítés összegének a tényleges kiadások fedezésére alkalmas összegre emelése szintén hoz pár milliárdot, ami az állam zsebében marad, mivel nem kell kiadni.
- A jelenlegi 29-ről 16-ra csökkentve az állami felsőoktatási intézmények számát, a bezúzott intézmények oktatási, gazdasági, adminisztrációs hátterkiadásaiból is komoly összegek nyerhetők.
Mindezen gazdasági előnyökkel párhuzamosan egyéb előnyök is teremtődnek, például újra nagy szó lesz, ha valakinek lesz diplomája, vagy például csökken a diplomás munkanélküliek száma. Ezt majd jól bemondja a rádió és a tévé. Azt nem mondják be, hogy a nem-diplomás munkanélküliek száma nő (pont annyival, ahányan nem jutottak be a felsőoktatásba). Kiadást úgysem fognak jelenteni, hisz az álláskeresési járulékra a jövőben még kevesebbet kívánnak költeni.
A sok érettségivel rendelkező munkanélküli törheti a fejét, hogy mihez kezdjen. Logikus lenne, ha a hiányszakmák felé fordulnának, mint amilyen az ács és állványozó, vagy a hegesztő. Vajon miért hiányszakmák ezek? Mert az ács és állványozónak nincs munkája a téli hónapokban, az építőiparban kevés a folyamatos foglakoztatással járó bejelentett állandó munkahely, hogy a fizikai megterhelésről ne is beszéljünk. Ki mer erre jövőt tervezni? A hegesztőé sem egy olyan könnyű meló, a munka közben keletkező füst és ártalmas fénykibocsátás következtében állandó szembetegségek és tüdőkárosodás lehet osztályrésze a dolgozónak, később ezek folyományaként súlyosabb kórképek. Nos, ilyen és ehhez hasonló kockázatok is közrejátszanak abban, hogy a népek hanyagolják a hiányszakmák tanulását.
No meg, most is, mint mindig, az ember vinni akarja valamire, s az elmúlt néhány évtizedben, aki diplomát szerezett, érezhette úgy, hogy vitte valamire az életben. A felsőoktatás tervezett változtatásai után a diplomások újra érezhetik ezt, a többieknek pedig… el lehet menni.
